A szabadban megtapasztalt friss érzetek azonnali rögzítésére szolgáltak az akvarell- és temperastúdiumok, amelyek a vérbeli festői látásnak és a technikai tudásnak ugyanazon magas fokát képviselik Szőnyi nagyobb és kisebb léptékű művein egyaránt, s a mindennapi alkotói gyakorlat nélkülözhetetlen részei is voltak a „természet leckéjének” véget nem érő elsajátításában. A nyugalmas derűt árasztó figurális vízparti jelenetek kiváló motívumokat kínáltak a festő számára, hogy ember és világ kapcsolatát harmonikus művészi egységben mutassa fel. Szőnyi tájképein szembetűnő vonás a látványélmény lényegére szorítkozó redukció szellemében mérlegelt színválaszték, melyben csak néhány karakteres szín dominál, illetve azok végtelenül gazdag, biztos kézzel összehangolt árnyalatai. A jelen vázlat a Szőnyi-féle nagyvonalú, levegős „foltfestészet” kis műhelyremeke, amelynek hangulatát a nyári időszakot sugalló téma ellenére hűvös kékek, szürkék és zöldek határozzák meg. Az előtér bal oldalán négy fürdőruhás alak pihen, míg távolabb, a part és a víz vonalán egy háttal álló figura látható. Tőle jobbra, a folyó vizén egy üres ladik lebeg, amely emblematikusan is kifejezi a kép egészére jellemző feloldó könnyűséget.
